Lehet a nulláról kezdeni!

Az alábbiakban Horváth Judit írását osztom meg veletek, amelyet a sportorvos.hu oldalon találtam. Íme:

Saját történetemen keresztül szeretnék kedvet csinálni a mozgáshoz mindazoknak, akik nem, vagy keveset mozognak. Élő példa vagyok arra, hogy igenis lehet nulláról kezdeni. Motiváció és akarat szükségeltetik hozzá, de legfőképpen az, ami fejben dől el, az elhatározás.

Saját történetemen keresztül szeretnék kedvet csinálni a mozgáshoz mindazoknak, akik nem, vagy keveset mozognak. Élő példa vagyok arra, hogy igenis lehet nulláról kezdeni. Motiváció és akarat szükségeltetik hozzá, de legfőképpen az, ami fejben dől el, az elhatározás.

Hosszú éveken át, napi 12 órai ülőmunka és rengeteg stresszel járó feladat töltötte ki az életem nagy részét. Kevés időm jutott magamra és a családomra. Az alvásból tudtam néha lecsípni a háztartási és egyéb feladatokra. Először a már 15 éve tartó derék- és láb fájdalmain állandósultak és váltak kezelhetetlenné. Egy komoly gerincműtéten estem át, melynek következtében titánium csavarokkal rögzített gerinccel kell tovább élnem az életemet. Később állandósultak a görcsös fejfájásaim, ingadozóvá vált az addigi alacsony vérnyomásom, a rendszertelen étkezésektől fájt a gyomron, ragadtak rám a kilók, állandóan fájt a derekam, a lábam, a hátam, és örökké fáradtnak éreztem magam. Szerettem a munkámat, bizonyítani akartam és nehezen tudtam nemet mondani a mások kéréseire. Hagytam magamat kihasználni. Ahogy ez ilyen esetben lenni szokott egy csapdába kerültem. Sokat dolgoztam, egyre zaklatottabban teltek az éjszakáim, mert még akkor is a feladataim jártak az eszemben. Családom aggódott miattam, a doktor nénim pedig folyamatosan bombázott azzal, hogy vessek ennek véget, mert komoly baj lesz belőle.

Sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek és hogyan tudnék ebből a helyzetből kimászni?  Azt tudtam, hogy ugyanabban a közegben erre nincsen esélyem, hiszen egyre csak több feladatom volt, már csak fél napokat tudtam szabadságot is kivenni.

Teljesen felborult minden az életemben, főként az arányok, a napjaimba alig fért bele a pihenés, az elmaradt itthoni feladatok pedig a hétvégékre feltornyosultak. Éreztem a saját testemben a pihenés és mozgás hiányát, de legfőképpen a valódi kikapcsolódás, a feltöltődés hiányzott. Végül egy karácsonyi családi beszélgetés után döntöttem el, minden előnyét és hátrányát figyelembe véve, hogy megpróbálom és váltok. Elkezdtem másik munkahelyet keresni, ami nem egyszerű, ha az ember már 50 felett jár. Végül négy vezetői álláspályázat közül, a több fordulós akadályokat legyűrve, az egyiket sikerült elnyernem. Innentől kezdve elhatároztam, hogy szigorúan betartom a napi 8 órás munkaidőt, de az egészségügyi problémáimban csak részben – néhány műtéttel – tudtam kisebb változást elérni. Önmagam felé is be kellett vallanom, hogy szellemi feladataimban való szárnyalás mellett fizikailag igencsak leépültem.

A valódi változást az hozta el számomra, amikor a további életemet gyökeresen meghatározó és teljes mértékben megváltoztató döntést meghoztam, negyven ledolgozott év után az egészségem érdekében a nyugdíjazást választottam. Ekkor egy új élet kezdődött el számomra. Tele voltam és vagyok tervekkel, de valójában nulláról kellett elkezdenem önmagam és az egészségem felépítését. Az vezérelte a gondolataimat, hogy a felmenőimhez hasonlóan sokáig és minél tovább egészségesen szeretnék élni, élvezni még sokáig az életet.

Mivel alig tudtam száz méternél többet gyalogolni, ezért eldöntöttem, hogy ez lesz az első mozgásforma, gyalogolni kezdek, megtanulok újra járni. Vásároltam egy túrabotot, kiválasztottam a megfelelő helyszínt és elbuszoztam a margitszigeti bejáróig. Úgy gondoltam, hogy ez minden szempontból megfelelő. Minden évszakban szép a környezet, napközben kevesen vannak, jó a levegő és ha nem megy, nem bírom tovább, még mindig ott a következő buszmegálló, felszállok és hazajövök. Az első sikerélményem az volt, hogy ütemesen, ha nem is tökéletes technikával, de jó váltott kar-láb mozgással sikerült egy fél szigetkört megtennem. Ez több, mint 2,5 km, mely számomra óriási teljesítmény volt. Aztán már a cél a szigetkör volt, ami 5,3 km, később pedig az, hogy pihenés nélkül, egy szuszra. Kellemesen elfáradtam és még olyan helyen is izomlázam volt másnap, ahol nem is tudtam, hogy van izom rajtam.