Megjöttek a kullancsok!

kullancs.pngA kullancsokkal kapcsolatban számtalan tévhit és városi legenda kering, sokan még mindig 30 évvel ezelőtti „módszerekre” esküsznek, ezért nem feltétlenül a sokat látott szomszédnéni véleményére kell adni, ha egy apró vérszívóval találkozunk – netán már a saját bőrünkön.

1. A legfontosabb a megelőzés!
És első körben még csak nem is a védőoltásra gondolunk. Ha erdőbe, magas fűbe megyünk, tudatosan készüljünk rá: a zárt ruházat sokat segíthet – noha nyáron a kánikulában ez sokszor abszurdnak tűnik, egy vékony széldzseki vagy hosszú felső is jó szolgálatot tesz, és az erdőben általában nincs is olyan hűdemeleg. Semmiképp se nyitott szandálban, hanem zárt (sport)cipőben, bokánál feljebb érő zokniban keljünk útra. Nem baj, ha nem a legtrendibb, de szintén sokat javíthat a helyzeten, ha a nadrág szárát (különösen, ha az bő!!) a zokninkba tűrjük.
Tapasztalt túrázóknak ilyenkor is előnyös ruhadarabja lehet a lábszárvédő (vagy kamásli), ami pont a lábbeli és nadrág találkozását zárja, így rövidszárú, illetve félcipő esetén különösen sokat segíthet.
A túra előtt, és szükség szerint a túra során (használati utasítástól függően, pár óránként) fújjuk vagy kenjük be magunkat kullancs riasztó szerekkel, melyek segítenek távol tartani a vérszívókat.
Hordjunk magunknál kullancscsipeszt: ez a parányi eszköz barátságos áron beszerezhető a patikákban, és bárhol elfér.

2. Mindig vizsgáljuk át magunkat!
Túra után feltétlenül nézzük át magunkat és ruházatunkat! Fontos, hogy még aznap este (illetva haza-, vagy szállásra érkezéskor) tüzetesen átnézzük bőrüket, különösen a lágy részeken és a nyitott bőrfelületeken, de ne csak ott. Az esti vizsgálódásban egy intenzív fényű zseblámpa, vagy akár mobiltelefon világítása is jól jöhet, mert az apró, fekete, lapos kis lényeket gyakran nem egyszerű észrevenni a bőrön.
Ha kullancsokkal való találkozás gyanúja felmerül, a ruházatot rögtön cseréljük le, mert abban megbújhatnak, így akár később is a bőrünkre kerülhetnek róla. (Tapasztalat.)
Ha időben átvizsgáljuk magunkat, még jó eséllyel az összeszedett kullancsot is tetten érhetjük azelőtt, hogy ténylegesen belefúrná magát a bőrünkbe!

3. Mielőbb távolítsuk el! Nem baj, ha beszakad a feje!
Ha találunk magunkban egy kullancsot, azonnal, határozott mozdulattal távolítsuk el! Ilyenkor orvoshoz rohangálni (pláne településtől, közlekedési lehetőségtől távol) csak időkiesés. Fontos, hogy mielőbb kirántsuk az állatot. Az időben (néhány órán belül) eltávolított kullancs jó eséllyel nem okoz fertőzést!
Nem probléma, ha beszakad a feje, mert az különösebb kockázati tényező nélkül idővel úgyis kilökődik. Arra azonban figyeljünk, hogy a potrohát ne nyomjuk meg, illetve feleslegesen ne ingereljük, mert ez esetben a „visszahányt” anyag a fertőzés kockázatát növeli.
Fenti okokból TILOS az állatot olajjal, krémmel, vagy bármilyen egyéb anyaggal bekenni(valamint nyomkodni, piszkálni), mert a fulladás veszélye esetén visszaöklendezheti a korábban begyűjtött kórokozókat.
Ha van kullancscsipeszünk, azzal könnyen és hatékonyan kiránthatjuk a bőrből.
Terjednek még anekdoták az óramutatóval megegyező, vagy azzal ellentétes irányúcsavarintásokról  – inkább ne csavargassuk, a menetiránynak jelentősége pedig nincs!

4. Legalább ismerjük fel!
A kullancsok a pókszabásúak osztályába tartoznak: nyolc lábbal rendelkeznek. Ez rögtön ki is zárja a rovarokkal (3 pár ízelt láb) való összetévesztés lehetőségét. Az „éhes” kullancs jellemzően rendkívül lapos, így a barátságos pókokkal sem szükséges összekeverni.

5. Honnan tudható, hogy fertőzött volt-e a kullancs?
Ha kullancsot távolítottunk el, fontos, hogy még napokig figyeljük annak helyét! Ha bevörösödik, irritált lesz a bőr, mindenképpen forduljunk orvoshoz! (A csípés helye körüli, növekvő piros kör, illetve fehér közép Lyme-kórra utalhat.)
Érdemes tudni, hogy gyógyszertárban kapható kullancs beküldő fiola, melyben a gyanús állatot beküldhetjük bevizsgálásra. Ez azonban annyira nem olcsó, hogy minden egyes kullancsot vizsgálatra postázzunk.

6. Ér-e valamit a „védő”oltás?
Aki szívesen jár a természetbe (fokozottan ki van téve a kullancsveszélynek), annak előnyös lehet a kullancs elleni oltás. A kezdő oltásokat rövidebb szünettel szükséges ismételni, de az emlékeztető oltások már csak több éves időközökkel szükségesek.
Az oltás a kullancscsípés veszélyétől természetesen nem véd, de az – akár halálos kimenetelű – vírusos agyvelő gyulladástól (kullancsencephalitis) igen!
Az oltás nem ad védelmet a bakteriális eredetű Lyme-kór ellen, ellenben az időben felismerve antibiotikummal eredményesen kezelhető.

7. Segít-e távol tartani a kullancsokat a B-vitamin kúra?
Nem. Ezt sem orvosi adatok, sem pedig statisztikák nem támasztják alá.

8. Csak fák alatt vagyunk veszélyben?
Nem! A kullancsok jellemzően nem a fákról pottyannak a nyakunkba, sokkal nagyobb eséllyel másznak fel a fűből, magas növényzetből. Nem ugranak lesből az emberre, hanem mi verjük le őket (ezért nem szerencsés az ágak közti bujkálás).

9. Mit tehetünk még?
Kertünket, házunk táját igyekezzünk rendben tartani: rendszeresen nyírni a füvet, rendezni a bokrokat, ezzel megakadályozva a kullancsok számára kedvező közeg kialakítását. Ok nélkül ne bujkáljunk a fűben vagy bokrok között.
Tartsuk szem előtt, hogy nem csak kiránduláskor, erdőben, de akár a kertben, parkban isbegyűjthetjük a kullancsot, így különösen figyeljük gyerekeinket.
Csak pasztőrözött tejet fogyasszunk! Kevésbé ismert tény, de az agyvelő-gyulladás kórokozóját a kecske- és tehéntej is hordozhatja. Ez azonban forralást követően már nem jelenthet veszélyt.

Forrás:Internet –  #bloghu/kirandulo/2018/04/20/tenyek_es_tevhitek_a_kullancsokrol

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .